Az awareness nem csupán egy szem. Ez a kép a nézés aktusa. A központi tekintet szinte áttöri a vásznat. Nem passzív megfigyelő, hanem jelenlét. A szem körül rendeződő struktúrák – a pontok, karcolások, és a színáttörések olyanok, mint a pszichébe íródott tapasztalatok, emlékek, hiedelmek, beidegződések. A fekete keretezés mintha ablak lenne, de nem kifelé, hanem befelé nyílik. A tudatosság nem az információ birtoklása. Nem az, hogy megértem mi történik körülöttem. A valódi fordulatok ott történnek, amikor felismerem hogyan nézek rá arra, ami történik. A kép felső részén vibráló, kaotikus textúrák láthatók, mintha a világ zaja lenne. Alul és oldalt a színek intenzívek, érzelmiek, szinte impulzívak. A szem azonban fókuszált. Stabil. Jelen van. Ez a kontraszt mutatja meg a lényegi különbséget a külső és belső világ között.

A világ nem attól változik meg, hogy megérted. Attól változik meg, amikor észreveszed, milyen lencsén keresztül szemléled.

A pupilla sötét középpontja az ismeretlen. Az a tér, ahová ritkán nézünk be, mégis innen indul minden értelmezés. A szivárványszerű színmezők arra utalnak, hogy ugyanaz a valóság számtalan árnyalatban jelenhet meg attól függően, milyen belső állapotból tekintünk rá.

Az awareness egy belső fordulópontot ábrázol. Azt a pillanatot, amikor nem a külvilágot próbájuk átrendezni, hanem felismerjük saját perspektívánk torzításait. És abban a pillanatban, paradox módon, a világ mégis megváltozik.