A mű egy tartós pszichés struktúra vizuális reprezentációja.

A kompozíció központi eleme a kör, egy belső lenyomatot jelöl. Egy olyan mentális – érzelmi mintázatot, amely egy intenzív kapcsolódás következtében rögzül a tudatban. A kör zárt, mégsem elhatároló forma. Nem lezárást, hanem stabilitást jelez. Egy olyan struktúrát, amely nem igényel fenntartást, nem generál konfliktust, mégis meghatározza az észlelés és a kapcsolódás belső kereteit. A mű egy időn kívül működő állapotot rögzít. A megjelenített forma nem idealizált és nem torzított. A hangsúly nem a hiányon vagy a vágyon van, hanem azon a pszichológiai jelenségen, amikor egy kapcsolat tapasztalata integrálódik a személyiség struktúrájába. Ebben az értelemben a lenyomat nem aktív kötődés, hanem belső referencia. Egy viszonyítási pont, amely hat a jelenre anélkül, hogy cselekvést indukálna.

A mű kompozíciója azt a folyamatot jeleníti meg, amikor egy kapcsolati tapasztalat nem feldolgozás tárgya többé, hanem része lesz a belső rendszernek. Nem irányít, nem akadályoz, de jelenléte érzékelhető. A kör ebben az értelmezésben nem érzelmi szimbólum, hanem egy pszichés szervezőelv vizuális megfelelője.